1936-ban egy napon egy kancsóhoz hasonló agyagedényt találtak. Kiderült, hogy egy ősi, 13 centiméter magas elem. A benne elrejtett rézhenger és vasrúd egy vasból készült. Valójában egy hagyományos sóelem volt.
Ma ez a lelet a Bagdadi Történeti Múzeumban található. Egyes szakértők úgy vélik, hogy ez a valaha talált legrégebbi akkumulátor, míg mások egyszerűen nem értik, hogyan lehetséges egy ilyen dolog. Az akkumulátor körülbelül 2000 éves, és Kr. e. 250-ben tökéletesen működött.
Az ókoriak ezt az eszközt használták különféle bevonatok felvitelére fémekre, például aranyra, ezüstre vagy rézre.
A tudósok azt feltételezték, hogy egy ilyen elem akár 1 voltot is képes termelni. Némi elméleti megfontolás után úgy döntöttek, hogy kísérletet végeznek. Készítettek egy hasonló kancsót, és megtöltötték borecettel. A készülék kimutatta, hogy az edény 0,5 volt termelésére képes. 1947-ben egy másik kutató úgy döntött, hogy réz-szulfátot használ elektrolitként. Kísérlete során óriási, 2 voltos feszültséget kapott! Aztán valaki citromlé használatát javasolta, és a kutatók végül elérték a 4 voltos maximális határt.
